Látjátok, a tisztességnek
aligha van tiszta keze,
de gondolj egy jó szóra,
mely, mint a bűn, fekete.
Életre készült eretnek fráter,
szinte lélek, józan, gyermeteg,
mámorból készült paraszt fiáker,
hangja fogytán az ereknek.

Élet fölött térdelve virrasztok,
arcom piros, szívem levegős,
mint aki új bolygóról származott
a földi életre, de sietős.
Az élet mocska térdig érhet,
rózsás arcotok szomjas másvilág,
üldögélek csendben ezer évet,
és kivirágzom, mint a mákvirág.

Az életnek sokszor harangoznak,
mert a halál legtöbbet érez,
majd akkor nézz a szemembe hosszan,
és csapódj a költő szívéhez.