Bolond szívem indulásra készen,
bezárt ajtókon át kiszivárog,
száz forintot is elkérnek érted,
nem nézve éjszakát, napvilágot.
Tele álarccal a görbe holnap,
tenyeremben karmás életvonal,
fűszálak is veszik kalapjukat
szünet között egy-egy békecsókkal.
Szabad része vagyok a létnek,
holnap szállítja az ékes pótlást,
rakjatok össze valami képet,
zavaró elemet, hajnali rontást.

Borostás hangom összegyűlve,
mágneses szaga eltaposott -
nyomunk sem marad reggelente,
mert a csókos arcom jégbe fagyott.
Többre képes rokkant üzenetem,
minden éjszaka bennem érik,
kalász nélkül virágzik a földem,
csak a gyümölcse keserű mindig.

Bolond szívem csókra aszalódott,
arcodról pattant rám a festék -
tenyeremben találsz ezer kódot,
száz forintot érnek ma az esték.