Sírköveken lappang a múlt
szétszórt emlékekké hűlve,
mennyi édes élet kialudt,
mely szétomlott a rögökre.
Bennem dörömböl, ami örök,
csak nem tudom leírni még,
mert halotti ingbe öltözött
emlék, Univerzum, szakadék.

Találkoztam az öleléssel,
ezer karátos emlék lépeget,
ami csak bús szívemben ég el,
ha felnyitom a koporsófödelet.
Emlékezni késztet az alkalom,
bár imádkozni ma sem sikerült,
imakönyvet veszek, fontolgatom,
az emlékezés képletembe került.

(Szívemben vastag sebhelyek,
szemem őrzi a bánatot -
lassan már Szárhegy közeleg,
de lekéstem a vonatot.)