Verseim

Halottak napjára

Sírköveken lappang a múlt
szétszórt emlékekké hűlve,
mennyi édes élet kialudt,
mely szétomlott a rögökre.
Bennem dörömböl, ami örök,
csak nem tudom leírni még,
mert halotti ingbe öltözött
emlék, Univerzum, szakadék.

Szavak dzsungelében

Botladozom a szavak dzsungelében,
de az ösvényt nem veszítem el. -
rimánkodom és a csöndre fekszem,
mert hitvallók őrszeme figyel.
Istenek, kik templom nélkül élnek,
követnek cinikus szürkeségben,
és gyűlölettel oltják be a mérget
- amíg átjár a halálfélelem. -
Az idő pulzusát ébresztgetem,
testőröm vagy az utam éjjelén,
egyszóval növekszik a végtelen,
elvérzem a művészet zsindelyén.

Advent Szárhegyen

Advent szelleme ünnepi lángban,
a várakozásban élet született,
decembert jelöltek a naptárban,
mely elhozza bajomra a mennyeket.
Kézen fog a gyúlékony szeretet,
bocsássatok meg, bűnben gázolok,
szórjátok be hamuval fejemet,
ne dobjatok el, jó leszek, várjatok.